(1950, Budapest)
festő
1973–1980 között végezte tanulmányait az ELTE bölcsészkarán, mesterének Kokas Ignácot tekinti. Hiperrealista képekkel indult a 80-as évek elején, de már e korai alkotásai is inkább metafizikusak voltak, mint fotonaturalisták. A 90-es évek elején két éven át tartó periódusában készült műveit a transzavantgárd formavilágától is megihletett mítoszábrázolás jellemzi. Ezt követően egy nonfiguratív és absztrakt geometrikus korszak vette kezdetét 1992-től, amely 12 évig tartott, de még mostanáig sem zárult le teljesen. 1982–1985 között Derkovits-ösztöndíjas, 2002-ben Munkácsy-díjat, 2003-ban MAOE-ösztöndíjat kapott. Művei megtalálhatók többek között a Ludwig Múzeum, a pécsi Modern Képtár és a Magyar Nemzeti Galéria állandó gyűjteményében.
